Sepsiszentgyörgyön véget ért a Hang és a szó éve rendezvénysorozat, átadva a stafétát a Játék évének. A kulturális évváltásnak megfelelően a Sepsiszentgyörgy Székelyföld Kulturális Fővárosa közösen partnereivel ebben az évben a játékra, a színházra fekteti a hangsúlyt. Ebbe illeszkedik a Tein Teaház és a Ponopol Egyesület új programsorozata, mely az erdélyi (nem csak magyar), magyar (anyaországi, és kisebbségben élő írók is), valamint külföldi kortárs és klasszikus drámaírók művein alapuló felolvasószínházi esteket ígér.
Január 29-én, szerdán 19 órától a Ponopol Egyesület, Sepsiszentgyörgy Székelyföld Kulturális Fővárosa és a Tein Teaház szervezésében Yasmina Reza - Művészet című darabját olvassák fel a Tamási Áron Színház művészei: Derzsi Dezső, Kolcsár József, Pálffy Tibor. A szervezők felhívják a figyelmet, hogy az előadás ideje alatt tilos a dohányzás a teázóban!
Serge, a jólmenő bőrgyógyász egy nap kétszázezer frankért (kb. 20.000 euró) vesz egy festményt. A kép egyhatvanszor egyhuszas, és fehér: fehér az alapja és haránt irányú fehér pászmák díszítik. Marc, aki már tizenöt éve Serge legjobb barátja, felháborodik ezen a vételen: úgy érzi Serge-ből felvágós sznob lett, elárulta közös eszményeiket. Közös barátjuk, Yvan, akit éppen a közelgő esküvője körüli bonyodalmak foglalnak le, nem tudja, melyikük oldalára álljon a váratlan hevességgel fellobbanó konfliktusban. Ebből az alaphelyzetből indul ki Yasmina Reza finom lélekrajzzal megírt komédiája, a Művészet, amely az utóbbi évek legnagyobb nemzetközi színházi sikere lett: 1995-ös hatalmas párizsi sikere óta vagy ötven helyen mutatták be Európa-szerte, Párizsban a legjobb dráma Moliére-díját, Londonban Laurence Olivier-díjat kapott...
"Yasmina Reza megmutatja, hogy a barátságot - vagy a szerelmet - szinte sose nyilvánvalóan fontos, hanem látszólag mellékes dolgok határozzák meg: megmutatja, hogyan válik egy meggondolatlan mondat gyújtóanyaggá, hogyan lesz egy semmiségből nagy ügy; megmutatja, milyen sajátosan ingatagok a hármas kapcsolatok a családban, társaságban, hivatalban; hogyan-hogyan lehetnek a nők mindenütt-jelenvalóak egy csupa férfiról szóló darabban; hogy hogyan zajlanak a kakasviadalok és hogyan kezdődnek a polgárháborúk. Így a fehér festmény magának a darabnak a jelképe lesz, amelyre mint vetítővászonra a legmulatságosabb, legabszurdabb, legkomplikáltabb érzések vetülhetnek" - írja a darabról Peter von Becker.
<< vissza
