László Arnod, profi jégkornongozó

– Sportra nevelés játékos formában –

Körinterjú a Bevezetés a sportba program kapcsán a Sepsi Aréna edzőivel – VII. rész: László Arnold, profi jégkorongozó.
A Sepsi Arénában 2017. október másodikától indult a Bevezetés a sportba gyerekfoglalkozás, amely idén februártól kiegészült a korcsolyaoktatással. A program rendkívüli népszerűségnek örvend azóta is, mi pedig a gyermekekkel foglalkozó oktatókat ismertetjük meg a városlakókkal.

A sorozat eddigi részeiben beszélgettünk Dombi Szabolcs-csal, Kovasch Norberttel, Farkas Zsuzsannával, Kernászt Hubával, Kertész Zoltánnal és Petra Knežević Kolarevic-csel. A hetedik, és egyben záró részben a programban nemrég bekapcsolódott profi jégkorongozóval, László Arnolddal találkoztunk.   

Fotó: Vargyasi Levente

Mondjál náhány szót magadról, honnan jöttél és hogy kerültél ebbe a programba?

-    László Arnold vagyok, 21 éves, profi jégkorongozó Galacon, egyetemre is ott járok. A Bevezetés a sportba című programba úgy kerültem, hogy ismerem Miklós Ervint, és ő kért meg, hogy elsősorban a délutáni programokban vegyek részt, ahol a hokis gyerekeket eddzük. Így csöppentem bele ebbe a programban, hiszen aki itt délután edző, az délelőtt is részt vesz a korcsolya oktatásban.

Milyen tapasztalat így, a te pályádról ide kerülni?

-    Nagyon érdekes tapasztalat volt, még soha nem dolgoztam ilyen kicsikkel, olyan korú gyerekekkel, akiknek például a korcsolya bekötése is újdonság még. Az érdekes volt, ahogy minden egyes gyermek arcán lehetett látni, hogy mennyire élvezik a korcsolyázást. Én is nagyon jól érzem magam ebben az új helyzetben, a vártnál sokkal jobban, de néha azért nagyon is fárasztó tud lenni (mosolyog).

Számodra milyen újdonságot hozott ez a tapasztalat, mit tanultál belőle?

-    Azt, hogy türelmesnek kell lenni a gyerekekkel, másképp működik ez az oktatás, mint az edzés. Itt nem lehet, és nem is kell, egyik napról a másikra haladni, hanem türelmesen ki kell várni az eredményeket, amelyek meg is jönnek. Szerintem, innem még nem ment úgy el gyermek, hogy ne tudna jégre állni.

Van-e valami vicces, kedves történeted, amit ebben a programban éltél át?

-    A narancssárga bójákkal voltak mókás történeteink, mert azokat be szoktuk vinni a jégre segítségül, hogy abba kapaszkodjanak a gyermekek. Eleinte mondták, hogy kérik a piros gólyákat, mi meg nem értettük, mire gondolnak, míg rájöttünk, hogy a narancssárga bójákat várják. Most már egyből tudjuk, mit szeretnének. 

  Fotó: Vargyasi Levente