A Sepsiszentgyörgy Székelyföld Kulturális Fővárosa program záró tematikus évének, a Kép évének jegyében zajlott csütörtök délutántól vasárnap estig a negyedik pulzArt fesztivál. Ciklus végén, a zene és irodalom, a színház és a játék, a hagyományok kortárs feldolgozása után a mindent körülvevő képiség kérdéskörét vizsgáló fesztivál szépen bezárta a tematikus évek által kijelölt kört, ugyanakkor olyan gazdag szeletét nyújtotta a kortárs összművészeti törekvéseknek, amilyenre Székelyföldön nem volt példa.

Két, a maga műfajában innovatív együttes koncertje keretezte az idei fesztivál programját, a nyitókoncertet az a brit Hidden Orchestra tartotta, amely egy izgalmas stúdióprojektből nőtt ki élő fellépéseket tartó formációvá, a zárókoncertet pedig az alig 15 éve feltalált, látványban és hangzásban is rendkívülit nyújtó “hang” dobokat felvonultató svéd-brit duó, a Hang Massive adta.

Első alkalommal mutatkozott be Sepsiszentgyörgyön a magyarországi fiatal szobrászgeneráció ígéretes tehetsége, Rabóczky Judit Rita, akinek Dans macabre című szoborinstallációja a Tein Teaházban még megtekinthető.  A Brâncuși fiai és lányai. Egy családi intrika című csoportos kiállításnak a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér ad otthont, a tárlat nem emléket állít a neves művésznek, hanem éppen ellenkezőleg, egy “elbitorolt” életmű nyomába indul. A kiállításhoz másnap egy kreativitásműhely is kötődött, Dan Acostioaei demonstrációján  egy Brâncuși arcú szentkép megfestését lehetett végigkövetni.

Egyből megérzi és megérti a néző, hogy mitől legendás a lengyel plakátművészet, ahogy belép a kortárs lengyel plakátokat felsorakoztató kiállítás első termébe. A Lábas Házban pénteken délután, számos érdeklődő előtt megnyitott PlakatFest a negyedik Székelyföldi Grafikai Biennále hírnöke, ugyanis a tárlat anyaga az egyik zsűritag, dr. Kaja Renkas grafikusművész, a katowicei Sziléziai Egyetem Művészeti Intézetének munkatársa közreműködésével került el Sepsiszentgyörgyre.

Színházi tünemények
Többször is vetítették a pulzArton az Icebook című színházi előadást, amely tulajdonképpen egy pop-up könyv élő színészekkel és vetítésekkel tarkítva. Kristályos álomszerűség, félelmetes precizitás a megalkotóktól, a brit McGuire házaspártól, akik személyesen is jelen voltak a fesztiválon.

Óriási tüllre vetített, élőben rajzolt és animált képi világgal, bravúros formai és technikai megoldásokat felsorakoztatva idézte meg két táncszínész és egy grafikus Az éjszaka csodáit, Weöres Sándor látomásos versét a Tünet Együttes azonos című produkciójában.

Nemcsak a pulzArt résztvevőit, de a városlakók sokaságát csalogatta ki péntek és szombat este a főtéren bemutatott tűzzsonglőr produkció. A magyarországi Flame Flowers előadása valahol a szórakoztatás és a művészet határán táncolt, mint mondták, nem cirkuszi artisták és nem is tűztáncosok, valahol a kettő között mozognak, olyan kortárs előadóművészetről beszélünk, ahol a látványeszközök használatának gyakorlata mellett minden pillanatban nagyon észnél kell lenni.

A Bukaresti Nemzeti Színház Köztünk minden rendben van című előadás a kortárs létállapot parabolája, amelyben a történelem, és leginkább a 20. század felgyűlt és feldolgozatlan emlékeitől fulladozó ember élni próbál. A néző pedig könnyeit törölve kacag és nevet. szöveg értelme és a színészi interpretáció közt létrejövő ellentétesség okozta feszültség végig fennmarad: a gurgulázó komédia tragikus mélységekbe vezet.

A szabadkaiak vasárnap esti Rózsák című előadásában a látvány, a mozgás, a hangzás egyedi konvenciót létrehozó összjátékára kaphattunk példát. Mintát egy performatív, képzőművészeti és fizikai színházra, amelynek nyelvezetét az előadás önálló ideje alatt tanulhattuk meg, hogy majd lebonthassuk, és magunkban újra átrendezzük jelentéseit.

Irodalom másKÉPp
Legújabb, rég várt verseskötetéből olvasott fel Rakovszky Zsuzsa. Lényéből bölcsesség sugárzik, egyfajta csend, ami nem foglal állást nyomban, nem ítélkezik, a pillanathoz való viszonyulása a tiszteletreméltó. Izgalmas együttműködésre engedett következtetni az irodalmár Bazsányi Sándor és az építész Wesselényi-Garay Andor Kettős vakolás. Terek – szövegterek négykezes tanulmánykötetének bemutatója, a szerzők a kortárs magyar prózából és lírából merítve próbálták felkutatni az építészetileg is releváns leírásokkal dolgozó műveket.

A szem irodalmi és társadalmi portál kilenc szerzője vett részt a pulzArt fesztiválon, és a beszélgetésekkel egybekötött vitaindító előadásaikat három téma köré szervezték. Először a focit helyezték új megvilágításba, és a sport társadalmi szerepéről beszélgettek, majd az erőszak fogalmát járták körül. Az Utcapolitikák című harmadik alkalom iránti érdeklődés rámutatott: legyen a téma akár egy 19. századi regény, akár a 21. századi pop-art, helye van a művészet és a társadalmi mozgások közötti összefüggésekről való beszédnek.

A besszarábiai származású Alexandru Vakulovski közönségtalálkozója a kulturális interferenciák szempontjából jelentett újdonságot a pulzArt irodalmi eseményei között. Ez a közönségtalálkozó nem egy újonnan kiadott mű köré szerveződött, hanem portréjellegű beszélgetés volt, hiszen az író, publicista, fordító és blogger eddigi életpályájáról próbált átfogó képet nyújtani.

Potozky László Éles című regényének pulzArtos bemutatója gyakorlatilag erdélyi premier volt, hiszen a csíkszeredai származású, Budapesten élő író harmadik kötete tavaly jelent meg, hazai közönség előtt azonban még nem beszélt róla. A Tein teraszán megtartott közönségtalálkozón nemcsak a regény keletkezéséről mesélt, hanem arról is, hogy Amszterdamban és Prágában is ugyanúgy vonzódik a lakótelepekhez, mint Csíkszeredában vagy Sepsiszentgyörgyön, készülő regényéről pedig annyit árult el, hogy egy közép-kelet európai forradalomról szól.

A Balassi Intézet hozzájárulásának köszönhetően a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum tulajdonában lévő Nádas Péter író fotográfusi életművébe tekinthetünk be a Köntés Galériában berendezett tárlaton. A 47 fotográfia hét témakörbe rendezve követi végig „a fény és az árnyék útjait” – a hatvanas évek elején készített képes tudósítások felvételeitől az ezredforduló tájékán keletkezett minimalista alkotásokig.

Klasszikusok kortárs hangszerelésben, mondhatnánk a Bob és Bobék Orchestra csütörtök esti műsoráról, a két slammer és két tehetséges zenész előadásában pedig valami megfoghatatlan rejtély mentén  ismét a miénknek érezzük Petőfit. A szavak a régiek, az értelmük lüktetése pedig maivá válik. Mert valahogy menők ezek a fiúk, minthogy menő ez az egész “petőfitverselős” állapot is.

Tóth Viktort igazából nem kellett bemutatni a sepsiszentgyörgyi közönségnek, a szaxofonos több formációjával megfordult már meg a városban, a pulzArt vendégeként a Bird Food Market formációjával egy intim és mégis fergeteges hangulatú koncertélményt adott a fesztiválközönségnek.

Képes varázslatok
Főleg a gyerekeket varázsolta el Váncsa Domokos képzőművész fényfestő műhelye, amely leginkább bűvészmutatványra emlékeztetett, ennek megfelelő ámulatot, lelkesedést váltott ki a fiatalabb résztvevőkből. A művész a hosszú expozícióval készített fényképek világába vezette be közönségét, majd a gyerekek egyenként kipróbálhatták magukon ezeket a „varázslatokat” a MAGMA kiállítótér alagsorában.

Következetesség, ismétlődés, szertartásosság, elmélyültség jellemezte azt a négynapos kalligráfiai műhelyt, amelyet Sorin Trăistaru bukaresti kalligráfus tartott. Balázs Zoltán délelőttönként a kisiskolásokat, délutánonként a nagyobbakat vezette be az animáció készítésének csodálatos világába, a háromnapos műhelymunkán a gyerekek kezdeti tartózkodását a lelkesedés váltotta fel, a szülőket pedig az is érdekelte, hogy mikor lesz még hasonló kezdeményezés.

A kelet-európai animációs filmek gyártásának áldatlan helyzetét is körbejárta Patrovits Tamás animációs filmrendező, Orosz Anna Ida filmteoretikus, a és Balázs Zoltán vizuális művész, akiknek a beszélgetéséből az is kiderült, hogy a romániai animációs alkotásoknak legalább fele erdélyi magyar.

„New Yorktól pulzArtig”
Idén két Artist Talk jellegű beszélgetés is szerepelt a programban, a kínai származású, Angliában élő Shan Jiang illusztrátort – akinek illusztrációit a főtéren ki is lehetett színezni –  és a világhírű román képzőművész, Dan Perjovschit faggatták alkotói világáról a házigazdák.
 

Románia egyik leghíresebb vizuális művészét két és fél órás beszélgetés során ismerhette meg a közönség a Hostelben, azt követően, hogy a három napig a Ferdinánd Panzió udvarán kijelölt falra festett. Perjo egyébként is falakon, ablakokon, mennyezeten, azaz mindenféle „feledésbe merült, szerény tereken” illusztrálja erősen vizuális gondolatvilágát, meglepően hatékony módon. Nagyszebentől Londonig, Isztambultól Tokióig, azaz most éppen„New Yorktól pulzArtig” láthatók munkái, éjjel-nappal nyitott köztereken, „azt hiszem, nagyobb közönségem van, mint a fociválogatottnak” – jegyezte meg  a beszélgetésen.

A fesztivál ideje alatt esténkén a Székely Mikó Kollégium homlokzatán követhettünk öt perces video mapping showt, a virtuális épületfestés Szabó Beáta, Kusztos Dávid és Răduțu Daniel és a Tone Troopers csapatának munkája. Brassói csapat biztosította a színház homlokzatán esténként látható interaktív fényfestő installációt, míg a gyerekek és játékos felnőttek kedvence volt az Életre kel a főtér című installáció sorozat, amelyet Cora Dumitrescu, Bagoly Zsuzsa, Derzsi Dezső, Wegroszta László és Cristina Zaharia tervezett. Éjszakánként a Dózsa klubban a pulzArt session pörgött, a kortárs elektronikus zenei kínálatuk kiemelt előadója volt a svájci Frederick Robinson és a brit Kaiju.