Hely és identitás – Régi formák újraértelmezése – Társadalmi helyzetelemzés

A harmadik pulzArt fesztivál a Hagyományok éve jegyében zajlik. A tradíció fogalma több módon értelmezhető: ezt számos rendezvény, művészi megnyilvánulás is alátámasztja. A december 10-13. között Sepsiszentgyörgyön zajló összművészeti fesztivál meghívottjai, mintha csak összebeszéltek volna, hasonló kérdéseket járnak körül, hasonló felvetésekre keresik a választ.

A hely és az identitás közti viszony olyan toposz, ami a magyar vonatkozású művészetet több évszázadon át foglalkoztatta. Ide tartozik Oravecz Imre is, aki  több kötetben is a kivándorlás, a szülőföld elvesztése, a valahová tartozás hiánya körüli problémákat veszi górcső alá, általános emberi dimenziókba emelve azokat. Az ortodoxia, az 1989 utáni moldvai állapotok lélektani váláságát, helykeresését ragozza Petru Cimpoeșu román író is – igaz, megint más köntösben. A mozgásszínháztól sem idegen az identitáskeresés: a Badora Társulat BarátoK című előadása női és férfiúi szerepkörök körül ingadozik és a nemzeti identitás meghatározásának kényszerűségét sem kerüli meg. A generációs különbségek áthidalása nehéz feladat: a Duna Táncműhely Ami a szívedet nyomja című előadásában a fiatalok helyezkedési szimfóniáját mutatja be. A tematika hasonló Nicolae Constantin Tănase filmjében is: a Lumea e a mea szintén egy kamaszlány szemszögéből láttatja a világot, amely hűvösen fogadja a bizonyos fokig gátlástalan, bizonyos fokig pedig őszintén naiv emberi lény szárnybontogatását.

Régi formákat újra értelmezni, megtalálni az aktualitását, kiszűrni az univerzális értéket: több alkotó is kísérletezik ezzel. A funkció nélküli forma világa lehetne a táncház, ám mégsem az. Dj bulin néptáncot járni merészség, a mozdulatokat végtelenséget karcoló ismétlődése, átértelmezése pedig inkább az internetes „népköltészet” a GIF animációk világa. Traila, a dj-színésznő elképzelése egyesíti a zene pulzálását a mozgás örömének végtelenségével. A netes folklór találkozik a klasszikus falvédőkkel – a mémek ezúttal offline találnak utat maguknak a Status Update című tárlaton, a nagymamáink ismert varrottas falvédői új értelmezésben jelennek meg. Az Argo és az Arifa zenekarok, sőt a Grencsó Kollektíva, a Borbély-Dresch Quartet népzenei gyökerekből is táplálkozik. Az Arifára jellemző zenei sokszínűség pontosan a különböző zenei örökség jó érzékkel választott keveréséből ered: az ősi babilóniai dallamok, a törökös, romános hangzásvilág, találkozik a polgárosodott holland melódiákkal. Az élményhez már ez is elég lenne, viszont a zenekar hangszerelése is egyedi, a csapatnál van görög tarhun és török ney, de a dobszerű, afro-anatóliai ütőhangszer is szokatlan dallamuniverzumba kalauzolja a hallgatót.

A társadalomkritika az egyén helyzetelemzési kényszeréből fakadó tevékenység. A verbalitás, a képzőművészet sokszor szélesebb manőverezési teret enged ezeknek a konkrét gondolatoknak, mint a zene – a befogadók számára könnyebben értelmezhető közeget teremet a kép és a szó. drMáriás ma már klasszikusnak számító, ám modern képzőművészek nyomán indul el: aktuálpolitikai kérdéseket dolgoz fel, át, le – mindezt Picasso, Warhol, vagy éppen Matisse stílusát követve. A kifejezésmód itt nem csupán látványos csomagolás, hanem a tartalom pillére is: így válik közérthető abszurddá egy-egy túlragozott közszereplő. Azoknak a mozgatórugóknak a kifürkészése, amelyek az ember viszonyát meghatározzák a környezetéhez, a kultúra szintén egyik alaptémája: az Udvarhelyi Néptáncműhely A köz című előadása a közösségi és egyéni érdek metszéspontján születik, akárcsak Radu Muntean, Un etaj mai jos címre keresztelt filmje. Tomi Janežič  színházi berkekben is fajsúlyos rendezőnek minősül. Janežič azonban terapeuta is, aki a közönségét bizonyos értelemben páciensnek tekinti. Az emberi lét drámája a halál – ezt a pszichológia, mint diszciplína, az első pillanatoktól felismerte. Az Újvidéki Szerb Nemzeti Színház előadása a tanatológia határait pedzi. Tolsztoj Iván Iljics Halálát színdarabbá átdolgozni, ugyanakkora kihívás, mint a nézőt bevonni az előadásba: Janežič erőssége, hogy ezt szelíden teszi meg, a nézőt észrevétlenül készteti önön komfortzónájának feladására.

A pulzArt3 vendégei egységet képeznek: hiszen a három toposzhoz – hely és identitás, régi formák újraértelmezése, társadalmi helyzetelemzés – egy, vagy akár több pontban is kötődnek. Az idén, a hagyományok aktualitását kutatva a szervezők is úgy érzik: nehéz lesz e téren axiómákat lefektetni, azonban a négy nap során, számos kérdésre készül majd hosszú, vagy rövid szavatosságú válasz, amit a sepsiszentgyörgyi közönség magáénak érezhet.

A fesztiválról további információakat a www.pulzart.ro honlapon találnak.

Szervezők: Kónya Ádám Művelődési Ház, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala,
Társszervezők: Bod Péter Megyei Könyvtár, Cimborák Bábszínház, Kónya et Kónya Ponopol, M Studio Mozgásszínház, MUKKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület
Partnerek: Diószegi Pékség, Kovászna Megye Tanácsa, Háromszék Táncegyüttes, Romániai Képzőművész Szövetség Sepsiszentgyörgyi Fiókja, Magma Kortárs Művészeti Kiállítótér, Tamási Áron Színház, Tein Teaház, Szépírók Társasága.