A Háromszéki Sajtóért Alapítvány kezdeményezésére alakult Berde Mózsa Szoborbizottság pályázatot ír ki a forradalmi kormánybiztos egész alakos szobrának megalkotása érdekében. A pályázat meghívásos és nyílt, a meghívott művészek: Petrovits István, Éltes Barna - Sepsiszentgyörgy, Vetró András – Kézdivásárhely, Hunyadi László - Marosvásárhely, Bocskai Vince – Szováta, Kolozsi Tibor - Kolozsvár. A nyílt pályázatra bárki jelentkezhet, aki megfelel a kiírás feltételeinek.
   
A tervezett művet Sepsiszentgyörgyön, az Erzsébet  park fő lépcsőfeljárójának felső részén, az egykori Székház, a mai Bod Péter Megyei Könyvtár épületével szemben ajánljuk elhelyezni a környezetnek megfelelő kiállításban. Így a pályázó művész feladata a nevezett térhez illő közvetlen szoborkörnyezet megteremtése, a talapzat tervezése, leírása is.
   
A megrendelő a műalkotást 5/4-es nagyságú (220cm) egész alakos portré bronzszoborként képzeli el, amelynek Berde Mózsa személyiségét, az előrelátó, bölcs politikus jellemet kell ábrázolnia, aki a  forradalom utáni meghurcoltatás ellenére tevékenységét, sőt vagyonát is a közjó és az ifjú nemzedék nevelésének szolgálatába állította. Ennek megfelelően a kiíró nem absztrakt, hanem korokon átívelő, modernül értelmezett realista ábrázolást szorgalmaz.
   
A terv beadási  határideje: 2015. november 15.

A terv beadási helye: Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala, átvevő személy: Czimbalmos-Kozma Csaba, a Szoborbizottság tagja.

A 2015. november 15-re kiírt határidőre bemutatandó: egész alakos, 80 cm-es fehér gipszterv (nem patinázott), 5/4 méretű gipszfejminta,  méretarányos talapzat, valamint 1/50 léptékű rajzvázlat vagy makett a közvetlen környezetről, amely megmutatja a műalkotás környezetben való elhelyezkedését. Továbbá szükséges a mű részletes leírása, az elkészítéséhez szükséges költségvetés, valamint a kivitelezés leírása.
   
A Pályázati kiírásnak megfelelő tervekért és mellékletekért a meghívott művészek által benyújtott, ám nem nyertes pályázatért 200 eurót fizet a kiíró, a pályázat nyertesével külön szerződésben állapodik meg a teljes kivitelezés módozatát és a tiszteletdíjat illetően.


Helyszínrajz

Berde Mózsa /1815. december -1893. szeptember 22.

Szerényebb vagyoniakkal bíró gyalog-katona családban született a Kovászna megyei Laborfalván. Székelykeresztúron szolga-diákként tanult s mint diák id. Daniel Gábor nevelője volt. Marosvásárhelyen jogot tanult, 1841-ben ügyvédként dolgozott Kolozsváron. 1848-ban országgyűlési képviselőként Háromszék követe lett s részt vett az agyagfalvi nemzeti országgyűlésen.

Mint Erdély nagyszebeni kormánybiztosát a székely katonaság választotta meg népképviseleti követének. Dolgozott a jobbágyfelszabadítási törvénytervezet összeállításában, küzdelme eredményeként a képviselőház kimondta a határőrrendszer megszüntetését. Mint országgyűlési képviselő a székely havasok, az iskolák és a katonai kincstári épületek jogi hovatartozásának kérdésével és visszaszerzésével foglalkozott. Tetemes vagyonra tett szert, amelyet jótékonysági célokra áldozott. Vállalta Háromszék önvédelmi harcának szervezését, társadalmi-politikai hátterének kialakítója volt. „Az egységfront érdekében küzdő Berde Mózsa révén Háromszéken csak azután válhatott teljessé a haladó erők szövetsége, összefogása a külső ellenség ellen, miután a szabadelvű nemesség csatlakozott e szövetséghez. Ez pedig Berde Mózes politikájának gyümölcse volt – írta Egyed Ákos akadémikus. Mint katonaivadék élvezte a katonarend bizalmát, szerették benne a nemes embert, a katonafiút. Ő élesztette újra az akkori nép- és falugyűléseket. A nemesség Háromszéken csak egy személyre volt hajlandó hallgatni: ez a személy Berde Mózsa volt!” Politikai bölcsessége abban állt, hogy látta: a sikerhez nem elég a lelkesültség, harci felszerelés is kell, ebben segítette a háromszékieket. Agyagfalván találkozott Gábor Áronnal, s itthon közösen tárgyaltak a lőszer- és ágyúgyártásról, megbízta Szacsvai Jánost, hogy szervezze meg a puskaporgyártást, s így szökkent szárba a székely hadiipar.
 

A szabadságharc bukása után,  Magyarországon bujdosott, Pesten önként föladta magát. 1852-ben kötél általi halálra ítélték, majd kegyelmet kapott és Josefstadtban négy évet töltött várfogságban. 1856-ban szabadult. A kiegyezés után Deák párti országgyűlési képviselőként politizált. 1867-től a belügyminisztérium osztálytanácsosaként az erdélyi ügyek előadója volt.
Aktívan részt vett az erdélyi unitárius egyházi életben. 1845-től tagja volt a Főtanácsnak, volt jogtanácsos, jószág-felügyelőségi elnök, jogi-, nevelési- és pénzügyi bizottság elnöke. Végrendeletében örököséül egyházát tette. Ebből épült föl a kolozsvári unitárius kollégium s megszületett a híres Berde-cipó program, amelyben naponta a szegényebb sorsú és jó előmenetelt tanúsító diákok részesültek.
 

Idős korára agya elborult. Halála után a felsőbb iskola tanulói emlékére orációkat írtak s elhatározták mellszobra fölállítását a kollégiumban. Kolozsváron utca őrzi nevét, szülőfalujában emlékplakett, emlékkopja és emléktábla, Sepsiszentgyörgyön, ahol a szabadságharc animátora volt, egy emlékkopja  őrzi emlékét, illetve Berde Mózsa Kör működik.

Sepsiszentgyörgy központi parkjában tervezett – a pontos helyszín egyeztetése folyamatban – egész alakos szobornak a forradalmi cselekményeket teljes mértékben felvállaló, ám a megfontolt, előrelátó, bölcs politikus jellemet kell ábrázolnia, olyan történelmi személyiségnek állít méltó emléket, aki a különböző érdekeket és értékeket integrálni tudta, megteremtve ezáltal a magyar történelem egyik legmeghatározóbb időszaka, a háromszéki önvédelmi harc kibontakozásának lehetőségét. Mindeközben azonban – bár exponált vezető – nem kereste a föltétlen dicsőséget, az utókor is a forradalom egyfajta „szürke eminenciásának” ismerte meg. A forradalom utáni meghurcoltatás sem tántorította el a közjó szolgálatától, mi több tevékenységét, de egész vagyonát is a háromszéki közösség felemelkedésének szolgálatába állította.

(kisgyörgy z.)